Spacesynth radio: SpaceDream Radio - Allofmusic & Isdmusic pro.
2009. november 06. péntek, 23:05
Kis lépés ez nekünk, de nagy lépés a spacesynth zene megszerettetése vagy inkább megismertetése céljából. Akik szeretik a műfajt, azoknak igazi kikapcsolódás nyújt majd a non-profit jellegű rádió, akik még nem ismerik, azok remélhetőleg megkedvelik a stílust, mely az isdmusic legfőbb társoldalának segítségével, az Allofmusic oldal koprodukciós együttműködése alapján indul a mai napon.Tulajdonképpen többet erről írni, nem is nagyon lehet, aki teheti reklámozza, de legfőképpen hallgassa a műfajában egyelőre egyedinek számító SpaceDreamRádiót.
A rádió elérhetőségéhez, kattints az ON AIR feliratú képre.
Módosítás: ( 2009. november 12. csütörtök, 09:55 )
Spacesynth, sok a gyöngyszem, de mégtöbb a "trash" is köztük!
Írta: Administrator
2009. október 26. hétfő, 14:42
Mostanában visszatért a zene (is) az életembe! Nem igazán voltam ráhangolódva semmilyen műfajú alkotásra, mondhatjuk úgy is, hogy depressziós "netzene" utálatom volt. A helyzet egyelőre változásban van, egyre többet hallgatom a zenéket és többet vagyok neten is, bár néha a hányinger kerülget, ha egy fórumba írnom kell valamelyik idiótának, hogy az nem éppen úgy van, ahogy ő oda firkantotta, de ilyenkor nem tudom megállni, hogy nem írjam le az ellenkezőjét, és most nem is a magyar fórumokról van szó. Mindegy.
A spacesynth nálam mindig első helyen van, ha zenéről van szó, és bár ebben a hónapban meghallgattam legalább 30 új alkotást, számomra a régi motorosok nem igazán meggyözőek, körülbelül olyan 70% felőlem rögtön mehet a kukába.
Dreamtime-Return To Maccross: Egyszerűen "shit" a zene, semmi olyan nincs benne, amitől hanyatt kellene vágódnunk, szerintem még csak nem is dallamos. Semmi ötlet, legalább a Laserdance-ről "lophattak" volna valamit, pedig szerettem hallgatni régebben a dreamtime zenéit. A Vocoderion, élén a bájos lengyel billentyűs csajszival sem hozott lázba, pedig régen sokat leveleztem vele és akkor azt mondta, hogy az első lemez utáni projektek sokkal jobbak lesznek, ezért is vártam epedve az új számokat, és bár ez már jóval dallamosabb és space-re hajazó vonásokat is tükröz, a zene önmagában olyan, mintha Jean Michel Jarre régi retro szintetizátorjaival készültek volna egy nagy bödönben, szóval még hangzásra is furcsa hallgatni. Nekem kimondottan nem tetszik, hogy a Alekszandra Koszewska "felénekelte" a bárgyú angol szöveget, majd elrobosítva halljuk ebben az amúgy sem nagyszerű zenében. A Prodomo -szintén lenygyel csapat-, legalább igyekszik, eddig minden zenéjük bejövős számomra, és bár van koppintás innen-onnan, de ennek ellenére valahogy kialakították a saját egyéni stílusukat, amelyre talán a legjobban, a "feldobós hangulatba varázsoló" spacesynth muzsika illik, külön megemlíteném, hogy a dinamikára ha valaki(k) ad(nak), akkor azok ők, nagyon jó dob effekteket tudnak a projetjeikhez gyártani. (pl: The Conqueror) Prodomo-The Conqueror
Most nem is szeretnék, minden csapat és előadónak külön betűt szentelni, csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy annak ellenére, hogy a spacesynth felhozatalban manapság rettentően erős, ennek ellenére a fenti címre hivatkozva, a sok gyöngyszem mellett rettenetesen sok az ihlet nélküli, dallamtalan, semmitmondó világú "kuka" zenék.
A Retronic Voice-ra, viszont külön kitérnék immáron sokadszor! Az új zene, melyet "elhintettek" a sztrádán, pontosabban, a "The Awakening Back To 84" egyszerűen csodálatos! Marco mester igazán tudja, hogyan kell nyálat csorgattatni egy album megjelenéséig. A Svéd vokalista, Petterson hangját nem lehet megunni, legalábbis nekem nem sikerült. A projekt rendkívül dallamos! Marco Rochowski, szintetizátor és VST programokkal aláfestett játéka, nagyon illik a dallamos vokálhoz! Igaz, hogy ez a zene nem lesz a diszkó parkettördögjeniek a kedvence, mert ahhoz az ütemet, vagy 30-cal meg kellene toldani, de nem is lassú a szám. Pont az a kategória, ha kellemesen fel szeretnénk töltődni, akkor egyedül a szobában, vagy fülest a fejre és indulhat a kellemes kikapcsolódás. Retronic Voice-The Awakening Back to 84
Gondolom nektek is tetszik a fent meghallgatott zene, természetesen normális körülmények között leszűrve és a többi projekthez hasonlítva ez tényleg gyöngyszem. Remélem, hogy a finnek is észbekapnak, mert egyelőre nem sokat tudnak felmutatni, viszont a "főhadiszállást" olvasva, kritizálni azt oltári jól tudnak. Magyar vonatkozásban pedig, Ernesto is készíti harmadik albumát.
További bővebb infót, hamarosan a spacesynth.hu oldalon olvashattok.
Az Antilles számomra tényleg valami új dolgot hozott, de még nem tudom, hogy pontosan mi az... Egy biztos, amit leszűrtem belőle, hogy a zenei stílusuk egyszerű és világos! Vagyis romantikus és fülbemászó esztétikai hangtérrel rendelkezik, mely főleg az Italodisco és a szintipop hangkavalkádjából merített ötleteket. Ez nem Trance és nem is Dance csapat, ez valami új, többnyire a dallamos szintitpop kerül előtérbe a zenéjük hallgatásakor, és egy idő után a hallgatóságot le is veszi a lábáról, mert valóban a fülünkbe mászik a nótájuk. A hallgatóságot elsősorban persze azokra értettem, akik az Italodisco korszak alatt lett felnőtt, és ezzel a műfaj örökre a szívükbe "maródott", de talán azoknak is tetszeni fog, aki szeretik a szép lassú számokat, mert Anne Christine nemcsak egy "jó nő", de nagyon jó hangja is van. A szintetikus hangok, és a szövegek előállításáért felelős David Witkowski 1999-ben vette meg első szintetizátorát, és természetesen elkezdte gyűjtögetni a szinti pop dallamokat, mármint olyan értelemben, hogy ezáltal fejleszteni tudja önmagát éveken keresztül, hogy 10 évre rá, amikor kisebb felvirágozásba kezdett az Italodisco, akkor ők hasítsanak abból a bizonyos tortából maguknak egy szeletet. Nálam jó nagyot szeletnek tűnik ez! Bravo 9/10
Tulajdonképpen szinte minden változott! Talán ez így is van jól, mert különben minden olyan unalmas lenne egy idő után, de a változás nemcsak az élet területein változott, hanem a zenei életben is, és mivel ez a blog a zenével foglakozik érdemben, ezért ez a bejegyzés is erről fog szólni, nem a nagyvilági változásokkal, mert egyébként a világ is változik, sajnos rossz irányba, de a zenék viszont nagyon is ellenkező pályára tértek! Mit értek ez alatt?
Magamról sosem gondoltam volna még pár évvel ezelőtt, hogy az ISD-én (italodisco-spacesynth-dancefloor) kívül más műfajú zenéket is kedvelni fogok. Tévedtem, ezek szerint nem ismerem még önmagamat sem, nemhogy a világ problémáit épp ésszel fel tudjam fogni, pedig sokszor próbáltam választ keresni, hogy miért történik, ami történik? Valószínűleg, úgy fogom leélni az életem, hogy soha nem is értem meg, vagy pont akkor következik be a megvilágosodás. De... nem akarok teljesen elrugaszkodni a tudományosság elveibe.
Szóval olyan 2 évvel ezelőtt véletlenül hallottam a rádióban, az Airbase-Tangerine című számát, ami 10 perc körüli volt, és nekem még ez is rövidnek tűnt! Egyszerűen hihetetlennek találtam, hogy egy trance stílusú zene, ennyire magával ragadjon! Utána megszereztem az albumot és az iTunes alap vizuális "képernyővédőjével" játszva, szinte egymásra találtak, öröm volt nézni és hallgatni. A szám "összerakása" fenomenális, nincs benne unalmas rész, és végig gyönyörű hangok és dallamos másik világba repítő "álmodozós" zenét kapunk. Persze azóta szinte minden Airbase számot meghallgattam már, de nem róluk szól ez a cikk, csak azért írtam le, hogy végül is legyen egy támpont, ami ennek bejegyzésnek értelmet ad.
Szóval a Trance stílus, főleg a melody trance, amivel követni tudtam a zenei változást. Armin Van Buuren, Alex M.O.R.P.H, Andy Blueman, etc... csak, hogy pár nevet említsek, akik tudták már előbb, hogy a trance-nek is változásra van szüksége, és ez a változás nem más, mint a dallamos VOKÁL "beillesztése" egy olyan stílusba, ahol előtte ez szinte elképzelhetlen volt. Most is trance zenét hallgatok, e cikk írása közben is, pontosan ATA-től a DELAY TIME című számot, ahol természetes, hogy van vokalista közreműködő, nevezetesen, ANNA BASEL. Szép, nagyon szép és magával ragadó zene, szinte minden porcikájában.
Ami főleg az italodisco és a spacesynth rajongóknak örömteli hír, hogy a vokál már a spacesynth-ben is jelen van, sőt egyre több már az olyan korong, ahol az album legalább a felét, dallamos vokálokkal ékesítve tárják elénk a szintetizátoros űrzenét! Régebbi bejegyzéseknél is látható, hogy több " space régi motoros" is, megfelelő énekest keres a szerzeményeihez. (pl: Retronic Voice- Marco Rochowski, Galaxy Hunter-Monika Nowak etc...).
Nagyon fülbemászó zenék látnak napvilágot mostanában spacesynth fronton. Hogy ennek tulajdonképpen mi köze van az italodisco-hoz, amikor annak eleve ez a lényege több évtizede már? Nos szerintem a lényege nagyon is egyszerű, ugyanis az italodisco "társadalom" még ki nem halt része észbe kapott, és féléve többen elkezdtek több slágergyanús számot gyártani, amire a kiéhezett és az italodisco korszak alatt felnőtt hallgatóság úgy csapott le, mint a több napja nem evett sas az egérre! Ezt látva erősen elkezdett az italodisco éledezni, amiről én az elején még azt hittem, hogy egy-két "botlás" csak, de nem, ez már kész felvirágozás, és mindez köszönhető maga a dallamos vokál beköszöntének, szinte több zenei fronton is.
Atyaég, sosem gondoltam volna, hogy Ken Laszlo, Eddy Huntington, Fancy, Close és a többi sztáregyüttesek, újból nagy lendülettel nekivágnak annak, ami bő 2 évtizede megszűnt, vagy csak elvétve volt néha egy-egy szám halható valakitől, de azok sem voltak már olyan diszkózenék, amilyet szerettünk volna hallani, hanem próbálták a 90-es évek stílusát felvenni, ezért inkább felejthető volt számomra sok, pl Fancy vagy akár Ken Laszlo szám is. De most más a helyzet, a mai technika színvonalával kapjuk az újabb és újabb italodisco zenéket, hogy szinte már a fejünket kapkodjuk és az állunkat keressük a padlón, mert annyira dallamosak, és olyan hangokat kevernek mellé, amilyet mindig is hallani szerettünk volna. A félreértések elkerülése végett, Ken Laszlo új száma, nem egy leporolt és 2009-ben újrahangszerelt zenéje, hanem vadiúj szerzemény! (Dancing Together)
Ez most a valóság! Leírni is nagyon jó, hát még hallgatni, főleg abban a hitben, hogy nem csak a régi sztárok ültek újra nyeregbe, hanem rengeteg új banda készít vadi új dallamos italodisco stílusú zenéket, főleg Lengyel és Orosz fronton az Olasz, Német, Holland, etc... "anyavállalat" mellett! Nem tudom, hogy ez meddig fog tartani, talán nem is akarom tudni, de hacsak negyed annyi ideig lesz placcon, mint anno az italodisco korszak, már az is csodálatos lenne, ennyi idő alatt rengeteg új zenével gyarapíthatjuk tárházunkat!
A retro visszatért, zenében biztos és ez köszönhető, hogy a producerek és zene és dalírók észrevették, hogy az emberek éneket akarnak hallani. Valami változott? IGEN! Mostanában nagyon jó zenét hallgatni, még akkor is, ha nekem erre pont nem nagyon volt időm és kedvem sem, de a tényeken ez mit sem változtat, mint ahogy az sem, hogy "sztárokkal" kialakított "e-mail kapcsolat" alapján, mindig tudok valami újat prezentálni. Már csak a Magyar származású Vyck Vyo válaszára várok, hogy ő nő vagy férfi, majd leírja, de egy biztos neme nem változtat azon a tényen, hogy a Thomas Anders-t szinte megszégyenítő hangjával és dallamos diszkózenéivel, felsorakozzon a nagyok közé, de szerintem már rég ott van.
Módosítás: ( 2009. október 11. vasárnap, 10:32 )
VISION TALK NEW ALBUM.
A Svéd hibrid csapat végre megjelentette az új albumát, amely -számomra- hozta is azt az elvárt populáris dallamvilágot melyeket már tavaly is megismerhettünk tőlük. Igaz, hogy ezeket a számokat a honlapjukról lehetett letölteni demóként 320-ban, de az új albumon ezek a számok semmivel sem lettek hosszabbak, illetve nem lettek
"turbósítva" sem. Egy demóról azt hinné az ember, hogy az előzetes a rajongóknak, afféle reklám, és a végső stádiumban jobb lesz (esetleg rosszabb), de itt valószínűleg úgy találták a készítők, hogy már nem bíbelődnek vele tovább. Ettől függetlenül az album igen dallamosra sikerült, bár az énekesnek még van mit csiszolnia a hangján, de összességében az album megéri a pénzét. Hasonlítani semmihez nem lehet, szinte mindenhonnan "összelopkodták" a stílusokat a zenéikhez. Van ebben dallamos spacesynth, italodisco, Depeche Mode, Yazoo etc... féle szintetizátoros hangorkánok kavalkádja. Ha pontoznom kellene akkor egy erős 6-os lenne a 10-es skálán. Érdemes beszerezni!
