Vártam már nagyon Ernesto új albumát. Nagyon kíváncsi voltam, hogy az első "ingyenes" bemutatkozó album után tud-e újat hozni Ernesto a komponálásokból "megizzadt" és végeredményként a hallgatóhoz eljuttatni azt, amit ő tulajdonképpen szeretne, aki ha megfizeti az albumát ugyanazt "hallja" amit Ernesto sok munkaóra, billentyűkoptatással és VST programokkal elképzelt. A végeredmény: az Audioenergy gondozásában végre korongra égették Ernesto első "igazi" albumát. Éppen valamilyen zenét hallgattam, amikor csengetett a postás és meghozta a lemezt! Persze tudtam már, hogy néz majd ki maga az album, mert virtuális jóbarátom már hetekkel ezelőtt mutatott róla képeket.

A borító nagyon szépen, ha nem az egyik legszebben megtervezett spacesynth lemezborítók egyike! Allofmusic nem kis dicséretet érdemel eme alkotásáért, maga a borítóról szinte sugárzik, hogy ez nem akármilyen visszatérés és ez egy új evolúció, amit a kezünkben tartunk!

Ok! A borító csillagos ötös! Lementem az alsó szintre, ahol a Harman Kardon rendszer "várt" rám... Ajtó bezár, lemez a lejátszóban és a volume-t felnyomtam 50%-ra. Ez pont az a szint nálam, ahol még nem viszi le az ember fejét maga a hangorkán, de még minőségben tud úgy szólni, hogy minden hangra teljesen oda tudjak figyelni.

Az, hogy 2008-ban az Audioenergy nem képes tagek-el semmi infórmációt "ráégetni" az általuk kiadott albumokra már megszoktam, de ugyanakkor mégis idegesítő, hogy csak track sávokat jelez a rendszer. Mindegy, nem ez a lényeg, úgyis közben fogom a kezemben a tokot.

Elkezdtem hallgatni egyszer, kétszer, többször, visszatekertem egy-egy számot, majd újra és újra megismételtem. A felvétel minősége kiváló, nagyon szépen szól minden tartományban az album. 

Ernesto szinte minden számáról sugárzik a hallgatósághoz a profizmusa! Nem szeretném most külön, számonként elemezni az albumot, de ez a lemez teljesen más, mint az első albuma volt! Ernesto hihetetlen fejlődésen ment keresztül, az új albuma annyira változatos, dinamikus, igazi dallamos melódiákkal teletűzdelt spacesynth zene a javából, amit mostanában nem nagyon volt alkalmam hallgatni. Egyszerűen szuper az egész album! Most sorolhatnék fel olyan nagy neveket is, mint Mark Vera, Stefan Bieri, Astralia - aki szerintem mást nem tud, mint mást fikázni, de a zenéiből hiányzik az igazi odaadás-, vagy éppen Jan Schipper-t, akik egyszerűen nem tudnak semmi újat hozni a már -véleményem szerint- így is teljesen kifacsart spacesynth zene csodálatos világából.

Ernesto-nak sikerült - meg több más új projektnek is, de az nem ide tartozik - és ezért óriási gratuláció a srácnak, és ezt nem azért írom, mert Ernesto szinte már az isdmusic fórumon családtagnak számít, hiszen az első albuma megjelenésekor is ilyen jó volt köztünk a viszony, mégis elhatároltam magam ettől és több számát is kritizáltam, de mint írtam is akkor, az a saját egyéni véleményem volt. De...

Ezt az új albumot viszont még távolról sem lehet kritizálni, mert annyira lehengerlően izgalmas, példanélküli zenéket komponált Ernesto, hogy többször az államat kellett felmosni a padlóról. Hihetetlenül egyedüli hangzásokat vitt bele minden számába, ami többször inkább a nagyon dallamos lágy spacesynth, italodisco hibrid felé kanyarodik, és pont ez benne a jó, mert a spacesynth lényege az dallamos szintetizátor zene! Minden spacesynth rajongó álma, hogy a megvásárolt spacesynth albumon ilyen zenéket hallgasson. Mint írtam, nem elemzem számonként az albumot, de van több nagy kedvencem is, melyek a mai spacesynth "társadalom" kínkeservesen megkomponált zenéit simán a földbe tapossák (Dream Maschine, Starry Night pl), és ettől igazi profi Ernesto, hogy hamar összeáll a fejében az igazi, belevaló dallamos melódia, vagy akár több is!